Már puffogtam párszor azon, hogy borzalmasak a tévében látható reklámok. Eleve unalmasak, többnyire biztonsági játékra törekedtek a marketingesek: primitív üzenet, korrekt, ám minimális újszerűséget felmutató megvalósítás. Valahol értem én ezt, mert drága dolog egy reklámkampány, így aztán meredek dolgokba nem mer belemenni senki, se a megrendelő, se a reklámcég nem erőlteti. A joghurtot evő, söröző, bankszámlát nyitó vagy elégedetten mosogató emberek, akik gépiesen mosolyognak minden árva reklámban, pont ugyanúgy elmennének egy száz évvel ezelőtti poszteren is...

A baj csak az, hogy a világ nagyon elszaladt. Én elhiszem, hogy sokmillióba kerül a reklámok egy jelentős része, mert drága a grafika és meg kell fizetni az arcukat adó hírességeket, a stábokban piszok jól fizetett emberek dolgoznak, szóval senki nem melózik ingyen. Csak hát amilyen durván özönlik ránk a mindenféle változatos dolog a tévéből, ugyanazokat a reklámokat huszonhatodjára látni már nem egyszerűen fárasztó, hanem idegesítő. Egyszerűen akadnak cégek, amiknek annyira megutáltam az agyonreklámozott termékeit, hogy még véletlenül sem vásárolok tőlük. Ha felbukkannak, egyből nyúlok a tévékapcsoló után.

A pörgősebb internetes reklámok világában vagy nagyon célratörőek, vagy ötletesek az eredményes hirdetések. Nekem bejön az a stílus, hogy "ezt kínálom, ennyiért, gyere nézd meg ha érdekel". A különféle imázsreklámokkal viszont nem tudok mit kezdeni. Nem akarok kötődni se telefontársasághoz, se autómárkához. Természetesen tudom, hogy kiváló felméréseket és statisztikákat lehet gyártani arról, mennyire eredményesek a kampányok, mennyi marad meg a kiscsoportos kutatások szerint a nézőben, és lehet lobogtatni szép adatsorokat is- egy jó reklámcég kiváló a saját munkájának felértékelésében.

A valóság viszont az, hogy mindannyiunknak a könyökén jönnek az ezredjére látott spotok. Nekem ehhez nem kell kutatás és mérés, tudom jól. És azt is tudom jól, a nagy cégek, akik tévéreklámokat tudnak megfizetni, olyan kapcsolatban vannak a menő ügynökségekkel, hogy a valódi változásra nem törekednek, maximum helyezkedés, átrendeződés van. Mocskosul nagy pénzek forognak ebben a szférában, és nem érdeke a jól fizetett marketingigazgatónak és a vele kapcsolatban levő ügynökségi vezetőknek sem az, hogy felrúgják a jól jövedelmező kapcsolatot. Egyszerűbb szerződtetni egy ismert arcot valami ócska kampányhoz, ami vagy kicsit vicces, vagy komolykodó, szépen fényelt képekkel kísérve, aztán lehet mutogatni az adatokat, meg magyarázni, a többi sem jobb.

Mindez addig megy, amíg a tévét úgy nézzük, ahogy korábban. Amikor tömegek kapcsolnak el azonnal a reklámblokkról, semmire sem emlékeznek a méregdrága kampányokból, vagy esetleg az emberek rászoknak a netes videózásra, ahol egészen máshogy szembesülnek a reklámokkal, nehéz lesz fenntartani a korábbi gyakorlatot.

Szerintem szépen lassan lejár majd a gigakampányok ideje, ahol az ügynökség boldog, amikor megjelenik a fejőstehén-megrendelő, aki egy éven át ellátja munkával, az előre lefektetett koncepciókat követve lehet új reklámokat készíteni tévébe, újságokba, internetre, és ez el is tartja a céget. Bár nem ebben a szférának a szakértője vagyok, mégis az a megérzésem, egy egészen más, pörgős stílus lehet majd a nyerő. Több kicsi, lendületes cég is kap megrendelést, és nem valami nagy, egységes irányvonal lesz a kulcs, hanem lesz ilyen meg olyan reklámfilmes- ötletesek és olcsók, látványosak és drágák.

Lényegében olyanok, amik legalább a nézők egy részét meg tudnak lepni. Mert az, hogy az emberek csak néznek a tévé felé, de látni már nem látják a rettentően kimunkált reklámfilmeket, mert nincs is miért odafigyelni rájuk, előbb-utóbb a legszebb kimutatásokkal sem lesz elfedhető. Egyszerűen komolyabb ingerek érnek még egy szappanoperát nézve is, mint a se íze, se bűze reklámfilmekből. És semmi értelme nincs is ezeknek a nagyon egységes kampányoknak, ez a múlt század. Ugyanazok a spotok ömlenek a tévékből, de már átnézünk rajtuk, szinte láthatatlanokká váltak a számunkra. Igazság szerint el se kell kapcsolni, önkéntelenül terelődik el teljesen más irányba a figyelmünk a reklámblokkok alatt, semmilyen hatással nincs ránk.

Vicces, de ez a kreatívnak számító terület a valóságban bizony baromira konzervatív és óvatoskodó, ami alig tud újat mutatni. Az ezen a területen dolgozók is fásultak, és futószalagon gyártják a megrendelő számára elfogadható tucatkoncepciókat- ebben profik, de másban? Amikor reklámosok kiruccannak a filmezés meg az irodalom világába, azért látszik, hogy nagy részük csak névleg kreatív, leginkább sémákban gondolkodnak- páran ügyesebben, páran közepesen, de szinte soha nem eredeti, merész művekkel jönnek elő.

A reklámszakma előbb-utóbb magától is összeomlik szépen, pont azért, mert túlságosan belterjes módon működik. Valahol, valaki majd egy cég vezetőségében azt mondja, hogy mi a fenének költsünk milliókat a tipikus reklámkampányokra, mert "így szoktuk"? Az nem biztos, hogy egy más alapokon nyugvó kampány eredményesebb, de tuti, hogy vagányabb. És hiába nem sül el valami tökéletesen, az ember akkor is jobban érzi magát, ha egyszer az életben bevállalós volt. Ha egyszer végre él, mert újít, kockáztat.

És talán nekem se az lesz az első dolgom reklámot látva, hogy a kapcsoló után nyúljak. Hiú remény? Nem tudom. Majd kiderül. Addig is a magam módján szavazok az unalmas spotokról...